Kyokushin.hu

AZ INTERNATIONAL BUDO KAI

Az International Budó Kai (IBK) Kaicho Jon Bluming Kyokushin Budó Kai és Shihan Dave Cook Ashihara International szervezetek összeolvasztása által jött létre, de 2003-ban Shihan Cookot és vele az Ashihara karatét a szervezet kizárta soraiból. Hivatalos nemzetközi bejegyzésre 2005-ben került sor.
Sajnálatosan 2006.-ban Kaicho Bluming elhagyta saját szervezetét, azóta az általa választott és kinevezett Gerard Gordeau 9. dan vezeti, mint Kancho.

Az IBK létrehozásának oka és célja a Budó terjesztése a világban. Felvilágosítani az átlag embert a Budó tréning emberre gyakorolt pozitív hatásáról. Optimális körülményeket bitosítani a Budó tréning gyakorlása közben, kiemelten kezelve az ifjúságot és a nőket. Az IBK politikája mentes a faji, vallási, politikai és nemi megkülönböztetéstől.

Az IBK magas színvonalú szakmai alapokon nyugszik és ezt harmonikusan kívánja biztosítani tagjai számára, továbbá tartózkodik mindenféle politikai intrikától. Az IBK olyan, mint egy nagy család és a családi atmoszféra fenntartása az egyik elsődleges célja.
Csak a kiválóan szervezett Dójók és a magas technikai színvonalat képviselő oktatók elfogadottak az IBK által, mindazonáltal a Dójók mérete nem alapvető szempont. A Dójó vezető instruktora képes kell legyen hiteles dokumentumokkal igazolni Budó előéletét. Mielőtt a Dójó tagfelvételre kerülne, a képviselője részt kell vegyen egy táboron, vagy egy látogatáson valamely központi Dójóban. Az is elképzelhető, hogy az IBK valamely kijelölt vezető instruktora tesz látogatást a Dójóban.
A karate, mint ismeretes közel 100 éves múltra tekint vissza. Sajnálatosan a legtöbb karate irányzat nem rendelkezik azokkal a fejlődést szolgáló előnyökkel, mely a fizikai tréning tudományosan alátámasztott magyarázatain alapszik. Sok Karate irányzat bűnös a Karate körül kialakított misztérium állandósításában, s ennek oka az, hogy a stílusok merevek, változtathatatlanok, s így korszerűtlenné válnak koncepciójukban. Az IBK edzésmódszere folyamatosan változik, fejlődik, így megfelel a kor mindenkori kihívásának, az evolúció törvényének.
A csatlakozó Dójóknak az IBK trénig alapjaihoz illetve a vizsgaanyagához való közelítésének nincs meghatározott kötelező ideje, de támogatott a lehető leggyorsabb és sima, zökkenőmentes átmenet végrehajtása. Az átállás békés végrehajtásának módja a kérdéses Dójótól függ. Gyakran a tanítványok a korábban tanult technikákat tudják kapcsolni és alkalmazni az újonnan tanultakkal és az átállás ilyen formán folyamatosan történik. A teljes átállás 2-3 évet is igénybe vehet. Az IBK alkalmazott technikáit az "All round fighting" (teljes körű küzdelem) szellemében építette fel, mely azonos a Kyokushin kezdetekor Sósai Oyama által is használt széles repertoárral. így az tartalmazza a közelharc dobáselemeit, és a földharc alapvető technikáit a teljes győzelem elérése céljából.
Az IBK rendszeresen rendez nemzetközi versenyeket és kisebb helyi versenyeket.
Minden évben vannak kiemelt edzőtáborok és a tagországok által szervezett szemináriumok.

www.inernationalbudokai.com

Az IBK vezetésének szervezeti felépítése:


Elnök


Kancho Gerard Gordeau 9. dan

Főtitkár

Chris Bus 2. dan Senpai

Kincstárnok

Nico Gordeau 8. dan Hanshi

Titkár

Lammert Meinema 6. dan Shihan

Technikai Bizottság igazgatója

Adámy István 8. dan Hanshi

Tag

Nico Gordeau 8. dan Hanshi
Somogyi Zsolt 7. dan Shihan

BUSHIDO

A szamurájok útja a Bushido századokon át meghatározója, a harcosok kódexe volt a japán társadalomban. A Zen tanításai adták alapját. Segítséget kívánt nyújtani a szamuráj mestereknek, hogy megértsék a természetet és elméjüket az univerzumban a közvetlen tapasztaláson keresztül, de ezen túl hasonló fontosságot nyert az erő, az önkontroll és a bölcsesség is.

A Bushido 7 legfontosabb alapelve a következő:



1. seigi : A helyes döntés és a becsületesség

2. yuki : A bátorság és a hősiesség

3. jin : A szánalom és a jóindulat mindenki iránt

4. reigi : Az udvariasság és a helyes cselekedetek

5. makoto : Az igazságosság és a kimondott őszinteség

6. meiyo : A tisztelet és a dicsőség

7. chugi : A rajongás és a hűség

Ez a szellemiség Japán egyik legnagyobb ajándéka a világnak.

A BUSHIDO,
mint kultúrára jellemző értéktár

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Részlet



A japán kultúra és alapeszménye a bushido

Európaiak először 1542-43 táján léptek partra Japánban. Történelmi léptékkel mérve viszonylag rövid ideig élvezhették a hely (azóta elhíresült) vendégszeretetét, mert 1638-ban Tokugava sógun a katolikus felkelők leverésével véget vet itt tartózkodásuknak, száműzve minden
katolikust és magát a vallást is betiltva. Ezzel kezdődik Japán XIX. század közepéig tartó elzárkózása a nyugati világ elől. 1853-54 táján egy amerikai
tengerész, Perry lesz az, aki expedíciójával elérve Japánt újra kopogtat a zárt ajtókon és végül el is éri, hogy a szigetország kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatba lépjen a világ nyugati felével. Az addig feudális Japánban megindul a nyugatiasodás. De ne ugorjunk ilyen nagyot, hiszen a japán szellemiség legfőbb magvát alkotó bushido éppen a feudalizmussal jön létre, s hanyatlása annak megszűnéséhez köthető. Tekintsük át először a bushido fogalmát és forrásait. Az áttekintésben támaszkodom a kort legismertebbé tevő regényre, James Clavell: A sógun c. munkájára (Clavell, 1987)


A bushido fogalma, forrásai

A bushido szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben egyaránt (Nitobe, 1998). Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak, s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában.

Kire vonatkozott ez a szabályozás? Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek. Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető. A szamuráj
cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt. Mert a harc termelte ki ezt a szabályozást, mely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott
vetélkedésben.

A bushido forrásai több ágból származnak. Egyrészt a Japánban elterjedt vallások szolgáltatták az ideológiai alapot. A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit.
A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség
megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent
ismerhessék meg. Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak tartották. A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a sintoizmus eszméiből származik.

A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt. Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási
tanításoknak, amennyiben a hűséget, kötelességet, hagyományok tiszteletét hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer 5 területén: úr és szolga, apa
és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát között.

Mindezen tanítások és tudásanyag a cselekvésben tükröződött, hiszen "tudni és cselekedni egy és ugyanaz" (Wan Yan Ming, idézi Nitobe, 1998).


A bushido által vallott értékek

Egyenes jellem, igazságosság

A bushido vezéreszméjének tekintett egyenesség, mint gerinc adott tartást a szamurájnak. Ez egyben igazságosságot is jelent, illetve igaz-ságot, ami
szorosan összefügg a később tárgyalandó fontos eszme a becsület fogalmával.
Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk, hogyan kell cselekednünk. Ide tartozik a kötelesség fogalma is a "giri". A kötelesség, mely akkor is motiváló erő, ha nincs más. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (pl. szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik. Ez a helyes megfontolás, mely néha szomorú és szégyellnivaló dolgok elkendőzésére szolgál.

Bátorság és kitartás

A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség.
Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő,
aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek
azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.

Bátorság szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell, legyen. Nőktől ugyanúgy elvárt volt, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell hősiesen haljanak
meg.

Jóindulat, együttérzés

A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség és szigorú igazságosság, mint férfias erények és a jóindulat és könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem
gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni.

Udvariasság

Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet.

Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában figyelhető meg, melynek legfőbb jellemzője a kecsesség. Legszebb példája
ennek a teaszertartás, a cha-no-yu. Erre az eseményre külön teaház vagy teaszoba szolgált, mely egyszerű, csupasz tisztaságával, az alkalomhoz és a
vendéghez mindenkor legjobban illő apró kiegészítők megválasztásával a külső-belső harmónia megteremtését szolgálta. A szertartás kecsessége sem
felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek leggazdaságosabb működésmódja.

Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt. Képmutatásnak gondolhatnánk, noha csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s mint ilyen, magasabb rendű viselkedésforma, mint a harag vagy rosszindulat.

Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének is egy módja. Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember személyét, s ez becsületsértés, mely az egyik legkomolyabb, mindenkor megtorlást kívánó bűn. A későbbiekben a becsület fontosságát részletesen
tárgyalni fogjuk, most csak egy rövid részlettel illusztrálnám a két erény összekapcsolódását.

Igazmondás, őszinteség

E nélkül az erény nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli megerősítésre nem is volt szükség. Persze mindig akadnak igaz és hamis
prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú cselszövésektől és hazugságoktól, melyeket mindig valamely nemes cél
érdekében tettek. A bushido szellemében azonban az igazság követése volt az egyetlen bátor, becsületes cselekedet. Az udvariasságból elferdített igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, melyet valószínűleg senki nem vett komolyan.

Becsület

A bushido legfontosabb erénye, mely a személyes méltóságot és önértékelést is magában foglaló érzés. A fogalom maga új keletű a japán nyelvben, a lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés. Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb megaláztatás volt egy szamuráj részére. Neve is csak a felsőbb osztályok
tagjainak volt. Az alsóbb osztályok tagjainak neve vagy foglalkozásukból - halász, hordár, szakács - vagy családi pozíciójukból származott - Első Lány, Második Lány, stb.

A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli". Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen megtorlásokat.

Ha a becsületet megtorlással nem lehetett visszaszerezni, akkor a szamurájnak kötelessége volt szeppukut elkövetni, mellyel visszaállíthatta
nevének tekintélyét, vagy legalább következő életeire jobb pozíciót biztosított lelkének. Azonban ezt a kegyet sem kaphatta meg mindenki, hiszen becsülettel meghalni a szamuráj előjoga.

A hűség kötelme

A feudalizmus alapja a hűbéri hűség, mellyel a hűbéres tartozott hűbérurának. A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a
hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz
volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek, fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel szolgálni. A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz (földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak
elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött) hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is
összefonódhattak. Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való.

A nők helyzetét is leginkább a hűség kötelmének fogalmával lehet megérteni és elfogadni. A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba
is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit
figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel tartozik nem csak férjének, de férje egész családjának is.

A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt köteles birkamód bólogató Jánosként megélni, szó nélkül tűrve földesura
vagy egyéb feljebbvalója igazságtalan vagy ostoba cselekedeteit. Sokszor megtörtént, hogy egy hű vazallus azzal mutatta ki legjobban hűségét, ha
adott pillanatban megkritizálta urát, aki ezért nem egyszer hálás is volt.

Volt azonban olyan hűtlenség is, mely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen. Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás. A bushido nem számolt
enyhítő körülményekkel. Ezért viseltetnek megvetéssel a németalföldivel szemben, akinek hazája fellázadt a spanyolok ellen. Van azonban valami, ami
közös azokban, akik a hatalmat akarják: a győzelem vágya.

Önuralom

A japánok, más ázsiaiakhoz hasonlóan ritkán mutatják ki őszintén érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják, hogy megzavarják a belső békét, a va-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk
kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan. A
bushido szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották, nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés összerendezettségét. Az arcon tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére, ellensúlyozására szolgált. (Azóta tudományosan is megfigyelték, hogy az arcra erőltetett mosoly jókedvet és derűt vált ki az egyénből, tehát képes lehet a felkavart indulatok lecsillapítására. Atkinson, 1995)

Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (szeppuku) érte el, mely szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, melynek elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat egyaránt.

A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy indokolatlanul követnének el szeppukut. Azért sem tehették ezt, mert életük
mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor a szamuráj nem tehette meg.



A bushido hatásai

A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja. Mesék, történetek és újabban filmfeldolgozások hagyományozzák szájról szájra a legendás szamuráj-hősök dicsőségét.

A bushido két vezéreszménye a hűség és kötelességtudat, és a belőlük eredeztethető hazafiság ma is a legfontosabb erények. A szolgálat, a
közösségért való önfeláldozás a modern korok szamurájait is jellemzi, ld. például a második világháború kamikaze bombázóit, vagy a mai nagyvállalatok alkalmazottait. A japán üzletemberek becsületessége is példaértékű, pedig semmi nem állt távolabb a szamurájtól, mint a kereskedelem, vagy iparűzés. Összességében a japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők a dicső lovagi múltra.